Légutakba került idegentest eltávolítása
A nyelési folyamat elindítása akaratlagos tevékenység, a táplálék garatba érkezésétől azonban már automatikus reflexfolyamattá válik.
A lágyszájpad a hátsó garatfalhoz közeledve megakadályozza, hogy a táplálék az orrüregbe jusson, a lehajló gégefedő és a záródó hangrés pedig biztosítja a légutak és a tüdő védelmét. A garatizmok összehúzódása a táplálékot a nyelőcsőbe tereli, amely szintén aktív izommunkával azt a gyomorba irányítja. A légzés és a nyelés egyaránt agyi reflexes szabályozás alatt állnak, normál esetben az egyik folyamat gátolja a másikat.
Félrenyelésről akkor beszélünk, ha nyeléskor a légutakba idegen anyag kerül. Okozhatja az agyi szabályozás tökéletlensége koraszülöttekben és csecsemőkben, tudatzavarok vagy eszméletlen állapot, a nyelési reflexet vagy a nyelés folyamatát érintő betegségek nyúltvelő, garat, nyelőcső betegségei), evés közbeni futkosás vagy beszéd, valamint hirtelen légvétel pl. ijedség hatására.
Ha tartós légcsőelzáródás áll fenn, fulladás következtében áll be a halál, de létrejöhet a fulladás reflexes úton is. A félrenyelés mindig súlyos állapotnak ítélendő meg, az akadály gyors elhárítása – amelyet a legtöbb esetben kézzel is elvégezhetünk, vagy súlyosabb esetben a gyors orvosi beavatkozás – a balesetet szenvedettet megmentheti.
A szülők jogosan rettegnek a légúti idegentesttől, hiszen az apró játék, magvak vagy más darabos étel mind-mind veszélyes lehetnek. A gégebemenetet vagy a légcsövet a hangrés alatt elzáró idegentest gyors és szakszerű beavatkozás nélkül percek alatt fulladásos halált okozhat, de a fulladás reflexes úton, a hangszalagok görcse miatt is bekövetkezhet. Ha az idegentestet a gyermek magától nem tudja eltávolítani (kiköhögni), a rendelkezésre álló idő rövidsége miatt az akadály elhárítását a helyszínen tartózkodóknak kell elvégezniük. A légcsőbe került kisebb ételdarab (mogyoró, kukorica, borsószem, stb) rövid fuldoklásos epizód kíséretében lejuthat az egyik főhörgőbe. Ilyenkor az a tüdőfél részlegesen vagy akár teljesen elzáródhat, ám a gyermek a másik tüdőfélen keresztül újra kap levegő, látszólag rendeződik az állapota. A főhörgőből azonban az idegentest újabb köhögés hatására bármikor kimozdulhat és teljes elzáródást okozhat, ezért félrenyelés gyanúja esetén kötelező a gyermek azonnali kórházba szállítása.
Ha az idegentest bejutása a gyermeknél erőteljes, hatásos köhögést vált ki, és a köhögési rohamok között a gyermek képes levegőt venni, akkor a gyermeket bíztassuk az erős köhögésre, egyúttal nyugtassuk és figyeljük meg őt. Amennyiben az idegentestet sikerül visszaköhögnie a szájába, köpessük ki vele. Orvosi ellátás szükséges, ha felmerül a gyanú, hogy az így eltávolított idegentest további részei, darabkái még a légutakban lehetnek.
Ha a gyermek nem képes kiköhögni a légúti idegentestet, köhögése a fokozódó oxigénhiány következtében rövid időn belül gyengévé, erőtlenné válik. A gyermek a köhögések között levegővételre képtelen ilyenkor az idegentest kimozdításában már külső segítségre szorul. Az azonnali szakszerű segítség az öt háti ütés, illetve a gyermek életkorától függően szintén öt mellkasi vagy hasi lökés.
Egy év alatt a csecsemőt fektessük hasra, az egyik alkarunkra és kezükkel támasszuk meg a fejét/állát. Tartsuk úgy, hogy a feje alacsonyabban legyen a testénél. Másik kezünk tenyerének élével mérjünk öt határozott ütést a csecsemő hátára a lapockái közé a beékelődött idegentest kimozdítása céljából (1. ábra). Ha a helyzet nem változott (továbbra is gyenge, erőtlen köhögés, légvételi képtelenség), akkor fordítsuk a hátára (alkaron, fej megtámasztva, lejtőztetve), és gyakoroljunk öt gyors, 3-4 cm mély nyomást a mellkas közepén a szegycsont alsó részére (2. ábra).
Egy évnél idősebb gyermekek esetén ugyancsak öt háti ütéssel kezdünk. Ehhez az erőtlenül köhögő gyermeket döntsük előre vagy fektessük az ölünkbe és tenyéréllel a lapockák közé üssünk ötöt a hátára (3. ábra). Ha így nem sikerült az idegentest kimozdítása, kíséreljük meg a hasi lökést (másik nevén a Heimlich-műfogást). Álljunk vagy térdeljünk szorosan a gyermek mögé, és az alsó ökölbe szorított, összefont kezeinkkel a felhasra gyakoroljunk öt gyors, erőteljes, felfelé-hátra irányuló lökést (4. ábra). A hasi lökést eszméletén lévő, fekvő gyermeken is végezhetjük (5. ábra).
Az életkortól függően választott két technikát alkalmazzuk váltogatva a siker eléréséig vagy a gyermek eszméletének elvesztéséig.
Ha már erőtlen köhögést sem látunk és a csecsemő vagy a gyermek a súlyosbodó oxigénhiány következtében elernyedt, elveszítette az eszméletét, azonnal újraélesztés megkezdésére van szükség. Fektessük hanyatt és kiáltsunk segítségért, majd tegyük szabaddá a légutat a fej enyhén hátra billentésével és az áll felfelé emelésével. Nézzünk bele a szájba, és ha ott látunk idegentestet (játékdarab, ételdarab, csecsemőkben visszabukott anyatej vagy tápszer), azt távolítsuk el vagy textíliával töröljük ki. Ezután alkalmazzunk öt kezdeti befúvásos lélegeztetést, majd 30 mellkaskompresszió és 2 lélegeztetés váltogatásával folytassuk az újraélesztést. Az újraélesztés lépéseinek pontos kivitelezését a megfelelő tájékoztató írásokban részletesen taglaljuk.
Amennyiben más is tartózkodik a helyszínen, ő az újraélesztés megkezdésekor azonnal riassza a mentőegységet, ha egyedül vagyunk a gyermekkel, akkor ezt mi magunk egy perc újraélesztés
után tudjuk megtenni. Ezután folytassuk az újraélesztést a szaksegítség megérkezéséig. Amennyiben az újraélesztésük sikerrel jár és a gyermek légzése, életfunkciói visszatérnek, úgy stabil oldalfekvésbe helyezve tartsuk folyamatos megfigyelésünk alatt a mentőszolgálat kiérkezéséig (6. ábra).
