Nicsak, ki (nem) beszél?
Minden szülő aggódik gyermeke egészséges fejlődése miatt. Feltűnő, így könnyen észrevehető megakadás a beszéd megindulásának nehézsége, vagy az alacsony szókincshasználat.
Az anyanyelv elsajátítása két tényezőből áll össze: a gyermek beszél és mások beszédét megérti. Az átlagostól eltérő fejlődés esetén a két folyamat szinkronja felborul. Előfordul, hogy csak az egyik terület érintett, de általában – különböző mértékben ugyan – együtt jár a beszédértés és a produkció elmaradása. A beszéd-, és nyelvi érési folyamat akár családon belül is gyermekenként változó.
Általánosságban elmondható, hogy fiúk esetében 2,5 évesen, lányoknál 2 éves korban húzunk egy képzeletbeli határvonalat, ekkorra ugyanis egy zavartalan nyelvfejlődésű gyermek mondatokat használva kommunikál. Mindenekelőtt érdemes tisztázni a hallásállapotot, hiszen nagy számban fordul elő a nem beszélő gyerekeknél enyhe fokú vezetéses halláscsökkenés. Gyanús, ha a gyermek sokszor kap el felső légúti betegségeket és a legtöbb esetben, ha nem beteg, akkor is a száján keresztül lélegzik. Az időleges halláscsökkenések is befolyásoló hatással vannak a beszédértésre, így a beszédprodukcióra is.
Érdemes felkeresni a helyi pedagógiai szakszolgálatot, ha a gyermek az említett életkorban nagyon alacsony, és csak a közvetlen környezetükhöz kapcsolódó szókinccsel rendelkezik, vagy csak hangadással és mutogatással kommunikál. Amennyiben a beszédtünetek mellett a mozgásfejlődés is érintett, illetve a születéskori körülmények az ideálistól eltértek, a logopédiai beavatkozás erősen javasolt. Kisgyermekkorban sokszor nem egyértelműen azonosítható, hogy mekkora a baj, hogy csak nyelvfejlődési késésről vagy egy komplexebb nyelvi zavarról van szó. A tanácsadás vagy terápia megkezdése éppen ezért minden esetben ajánlott.
2017 szeptemberétől a Köznevelési Törvény kötelezi a pedagógiai szakszolgálatokat a 3. évet betöltött gyermekek nyelvi fejlettségének szűrésére, vizsgálatára és ellátására. A szűrés szülői
kérdőíven keresztül történik. Fontos, hogy a szókincsre és nyelvhasználatra vonatkozó kérdéseket kellő alapossággal, a valósághoz hűen töltsék ki, hiszen a megfelelő időben való beavatkozás megelőzheti a későbbi, nagyobb problémák kialakulását. Az ellátórendszer próbál felnőni a feladathoz: nagy előrelépésnek tekintjük, hogy a hangsúly áttevődik a megelőzésre, ehhez azonban időre és szervezeti átalakulásra van szükség.
Nincs ok aggodalomra azonban, ha a kisóvodás korú gyermek kiejtése még sok hangcserét, torzítást tartalmaz. Ez még a spontán érés időszaka, sok esetben a türelem és a megfelelő mennyiségű és minőségű szülői, óvodai beszédminta elegendő, nincs szükség szakmai beavatkozásra. Amennyiben a pöszeség 4,5 éves kor környékén is nagymértékben megnehezíti a gyermeki beszéd érthetőségét, érdemes az óvodában a logopédus véleményét kikérni az artikulációs terápia megkezdését illetően. Torzítást okozhat, ha a gyermek cumizik, illetve szopja az ujját. Ha ez a szokás évekig elhúzódik, anatómiai elváltozásokat okozhat a fogazat, a szájpadlás alakjában vagy akár a nyelést is negatív irányban befolyásolhatja. Mivel ezek a beszédapparátus részei, így minőségük egyértelműen meghatározza a kiejtés tisztaságát.
A beszédtanulás folyamatába beékelődhetnek nehezebb időszakok, ilyen például, ha a gyermek dadogni kezd. Az első szókincsrobbanás periódusában a beszédmegértés a produkciónál jóval előrébb tart, a beszéd-mozgás-gondolkodás hármasa nincs szinkronban, így mindenkinél előfordulhatnak megakadások. Ez az úgynevezett élettani dadogás, amely általában 2 hónap elteltével fokozatosan, vagy akár hirtelen el is tűnik, de ha a tünetek 6 hónapnál tovább fennállnak, érdemes a szakszolgálat szakembereit felkeresni. A környezet reagálása a jelenségre nagyon fontos. Az első ijedtség után érdemes higgadtan kezelni a helyzetet. A gyermekhez való odafordulás nyugodt, szeretetteljes legyen, a legfontosabb pedig a türelem. A sürgetés negatív hatású, akármilyen nehéznek is tűnik, ki kell várni a mondandó végét. A megakadás nem akaratlagos, nem kell rá felhívni a gyermek figyelmét, nem tudja szabályozni, így a fegyelmezés, büntetés egyértelműen kerülendő és eredménytelen.
Fontos megemlíteni, hogy a gyermeki beszédfejlődésben és a beszédindító terápiában a szülők szerepe elengedhetetlen és pótolhatatlan, hiszen nekik kell biztosítani a megfelelő beszélő környeztet a nap legnagyobb részében. Sokat segíthet például, ha babanaplóban rögzítik a pici eredményeket, új szavakat, kifejezéseket.
Néhány tipp a nyelvfejlődési folyamatok megtámogatásához:
- Elsődleges cél, hogy a szülők tudatosan lassabb beszédtempót
alkalmazzanak, és sokszor teremtsenek
alkalmat arra, hogy gyermekük láthassa beszéd közben
a szájmozgásukat is. Mindig reagáljanak a gyermek
megnyilvánulásaira, ismételjék azt (természetesen
a helyes formában), válaszoljanak rá! - Sokat segít, ha a mindennapokban úgynevezett kommentátori
stílust alkalmaznak, azaz minden tevékenységet
beszéddel kísérnek. - Kommunikációjukban az egyszerűsített, kevesebb szót
tartalmazó közlések, utasítások szerepeljenek. - A dalok, mondókák, versek, mesék szintén hozzájárulnak
a beszédértés fejlődéséhez (mindemellett ezzel
támogatják a figyelmi, emlékezeti, érzelmi funkciók fejlődését
is). - A produkciós oldal megtámogatása az étkezéssel (rágás)
kezdődik. A játékos hangutánzások, a grimaszolás,
a nyelvnyújtogatások az arcizmok és a nyelv megfelelő
tónusát, mozgékonyságát biztosítják, a fújás
(buborékot, tollpihét, papírzsepigalacsint, gyertyát) és a
szívás a helyes beszédlégzést segítik elő. - A megfelelő mennyiségű és sokféle mozgáslehetőség
biztosítása is fontos, kiemelendő ezek közül is a pörgés,
hintázás jelentősége.
A legfontosabb: Ne legyünk türelmetlenek, ne okoljuk a gyermeket vagy magunkat! Lássuk meg és örüljünk az apró sikereknek és szánjunk időt minden nap a közös, kötetlen játékra!
Hencseiné Grain Andrea gyógypedagógus/logopédus
