Új módszer a koraszülött babák gyógyításában
Dr. Edgar Rey és Dr Hector Martinez 1978-ban a kolumbiai Bogotában egy nagy forgalmú szülészeti intézmény gyermekorvosai voltak, akik küszködtek a beteg koraszülöttek gyógyításához szükséges alapvető eszközök hiányával. A napjaink Európájában ma elképzelhetetlen, hogy a leggyakoribb koraszülöttkori probléma akkoriban, Kolumbiában a kihűlés okozta halál volt. A nagyszámú koraszülött ellátásához szükséges inkubátorok elégtelen száma juttatta eszükbe az ausztráliai óriás kengurukat, akik a mindössze egy grammal született picinyeiket az erszényükben hordozva tartják melegen, és nevelik 2-4 kilogrammos korukig. A kenguru-módszer (KMC kangaroo mother care), azokban az esetekben, amikor nem állt rendelkezésre, koraszülött babák esetében, megfelelő inkubátor, sok ezer baba életét mentette meg.
A módszer egyszerű és zseniális. A kisbabákat édesanyjuk mellkasára fektették, és betakarták takarókkal, biztosítva a megfelelő testhőmérsékletet számukra. Ezzel a meglehetősen egyszerű módszerrel a kihűlés okozta csecsemőhalálozás 70%-ról 30%-ra csökkent. A módszer alkalmazása közben rengeteg, egyéb pozitív változásra derült fény. Mindezek után az Egészségügyi Világszervezet (WHO) kidolgozott egy ajánlást a kenguru-módszer gyakorlatát illetően, a koraszülötteket ellátó intézmények számára.
A módszert ma már nemcsak a fejlődő, vagy nehéz helyzetben lévő, hanem fejlett egészségügyi rendszerrel rendelkező országokban is alkalmazzák. Az eszközigénye mindössze egy kényelmes, fekvő pozícióba dönthető, jól tisztán tartható szék, és egy puha, meleg kis takaró. A koraszülött csecsemők, akár lélegeztetőgép mellett is ráfektethetőek az édesanya, vagy édesapa csupasz mellkasára. A szülői testhőmérséklet biztosítja a meleget, a szülői szívdobbanások pedig megnyugtatóan hatnak a kis betegre. Ilyenkor alkalom van egy kis beszélgetésre, mesemondásra, éneklésre a szülő és az apróság között.
A baba számára számtalan előnyét találták a módszernek. A testhőmérséklet, szívfrekvencia, vérnyomás, légzésszám stabilizálódik, a vércukorszint normál tartományba kerül, javulnak a baba oxigén szintjei, csökken a stressz hormon szint az apróságok vérében, ami a számukra fontos, nyugodt alvást eredményezi. Kimutatták, hogy az egy-két órás bőrkontaktus, bármelyik szülővel, stimulálja gyermekük immunrendszerét, ezáltal csökken a súlyos kórházi fertőzések előfordulása. A maradandó tüdőkárosodások, látáscsökkenés szintén alacsonyabb számban fordul elő a „kenguruzó” babák között. Ezeknek a babáknak jobb a súlygyarapodása, kevesebb a kórházban fekvés időtartama, nagyobb valószínűséggel tanulnak meg mellről szopni. Egyes felmérések szerint gyorsul az agyfejlődés, így csökken az idegrendszeri elmaradások aránya.
A mamák számára is sok előnye van a módszernek. Csökkent a szülés utáni depresszió mértéke, előfordulása, a fájdalom erőssége a gyermekágyas szakban. Az alacsonyabb anyai stressz-hormon szint csökkenti a vérnyomást és a szülés utáni vérzés erősségét. A baba és mama számára is nagyon fontos, hogy a tejbelövellés előbb bekövetkezik, és növekszik az anyatej mennyisége, ami a koraszülöttek táplálásában a legfontosabb tényező.
Az apával történő „kenguruzás” erősíti a szülő-gyermek között kialakuló kötődést, az apa is közvetlen kontaktusba kerülhet inkubátorban ápolt csecsemőjével. A módszer számos élettani, kedvező hatásán túl azt is eredményezi, hogy az ápolási periódus végén, ami akár hónapokat is jelenthet, a baba hazaadásakor a szülő és gyermek igazi családként hagyhatja el a kórházat.
Ma már Magyarországon, a Dél-Dunántúli Régióban is napi rendszerességgel alkalmazzák ezt a módszert, a mamák, papák, babák és az egészségügyi dolgozók együttes örömére.
