EU konform játszóterekkel biztonságosabbak a délutáni mókázások
Rengeteg szép, régi emlékünk fűződik a játszóterekhez. A sok nevetés, fogócska, de persze akadt esés, sérülés, és sírás is a fémből készült, éles, régi játékokon. Szerencsére napjainkban komoly korlátozások vonatkoznak a játékok létesítésére, anyagára és karbantartására, amelyekkel megvédhetjük csemetéinket a fájdalmas esésektől, borulásoktól. De vajon hogyan jutottunk el idáig, mikortól játszhattak a gyerekek játszótereken?
A játszóterek térhódítása
A játszóterek kialakulása egészen újkori jelenség, a 19. század végén a nagyvárosok robbanásszerű fejlődésével és az iparosodás egyre nagyobb mértékével együtt jelent meg az igény, hogy kialakítsanak a legkisebbek számára olyan biztonságos területeket, ahol fejleszthetik a képességeiket, és egészséges környezetben is vannak, nem az utcán vagy a sötét udvarokban töltik az idejüket. Az ügy egyik első szorgalmazója egy lipcsei doktor volt, G.M Scheiber, de világszerte sok követője akadt.
Az egyik első budapesti, mindenki számára ingyenes játszótér az állatkert mellett nyílt meg. A korabeli tudósítások szerint nem egy olyan szegényebb sorsú gyerek akadt, aki az első napokban azt se tudta, hogyan kell a hintát használni, mert még nem látott olyat. Az egykor a “gyerekek Eldorádójaként” emlegetett park helyén áll ma a Holnemvolt Vár. Budapesten először a városért amúgy is rengeteget tevő, főleg lakásépítési programjáról nevezetes Bárczy István polgármestersége alatt (1906-1918) foglalkoztak komolyabban a játszóterek kialakításával, és különítettek el rá egy jelentősebb összeget a költségvetési keretből. A mai értelemben vett modern játszóterek az 1920-as évek végén kezdtek el felépülni, az építkezések elő virágkora 1928–1933 között volt. Ekkor már csúszdákkal, homokozókkal, különböző hintákkal, mászókákkal, ivókúttal, öltözővel és nem egy esetben zuhannyal is ellátott parkok épültek.
Az a korszak azonban, amiről a legtöbb embernek már van személyes emléke is, a második világháború után kezdődött. Az acél gömbmászókák vagy éppen teve formájú hullámmászókák, betonpadkás homokozók, illetve a görgős, majd a könyökről és térdről a bőrt leégető, de az előbbieknél sokkal hosszabb és hatalmasabb színes műanyag csúszdák ekkor lepték el a várost. A lakótelepek építésénél is kiemelt szempont volt a közösségi terek megteremtése, itt is sok esetben színvonalas játszóterek épültek, amelyek aztán sajnos a későbbi hanyagság miatt inkább rémisztő helyek lettek. A beton és acél uralma után jelentek meg a talán kevésbé balesetveszélyes fából épült játékok: palánkvárak, lovacskák, kisvonatok, kötélhágcsós mászókák. Gyerekként nem foglalkoztunk a miértekkel, de például érdekes, hogy hogyan kerültek a rakétamászókák is ezekre a terekre: nem csak a volt szocialista blokk országaiban találunk űrutazásos tematikát a játszótereken, ezek Amerikában is legalább ilyen népszerűek voltak: az ekkor tomboló hidegháború alatti űrverseny propagandája alól a legfiatalabbak sem vonhatták ki magukat.
A mai játszóterekre vonatkozó szabályok 1999-ben léptek hatályba, a szórt kavicsot felváltó gumiborítás és a műanyag vagy fa ügyességi pályák és mini kalandparkok megjelenése is ekkortól kezdődött. De azért a mai napig még itt-ott belefuthatunk a régi, szinte elpuszíthatatlan anyagokból készült játszóterekbe is, amire ugyan a saját gyerekeinket nem szívesen engednénk már fel, de talán a mindent megszépítő nosztalgia miatt ma is megdobban a szívünk egy cicamászóka láttán.
Az EU szabványról
A játszótéri eszközök, játszószerek és azok telepítésével kapcsolatos követelményeket alapvetően két szabvány (az átfogó MSZ EN 1176, és az MSZ EN 1177) határozza meg. A szabványok egyik fő célja, hogy alkalmazásukkal csökkenthető, minimalizálható legyen a játék közben bekövetkező sérülések kockázata. Természetesen a szabvány sem tudja garantálni, hogy nem fog előfordulni horzsolás, zúzódás, esetleg komolyabb baleset. Fontos azonban leszögezni, hogy a helyes alkalmazása nagyban csökkenti ezek lehetőségét.
A szabályozás célja
A gyermekeket az olyan veszélyektől védi, melyek talán nem láthatók előre, ha a játékszert rendeltetésszerűen vagy ésszerűen előrelátható módon használják. A követelmények arra irányulnak csupán, hogy a használók ne szenvedhessenek tartós károsodással járó sérülést. A követelmények sem, a gyermekek játékigényét sem a játékok készségfejlesztő hatását, sem a pedagógiai szempontból értékes játékot hátrányosan nem befolyásolhatják. A biztonság egyik fő tényezője a megfelelő nagyságú és minőségű esési tér kialakítása.
Az uniós szabvány legfőbb célja, hogy biztosítsa a gyerekek számára a balesetmentes mozgást és a felhőtlen szórakozást. Teljesen veszélytelen környezet persze csupán elméletben létezik, az EU konform játszótereken azonban a legjellemzőbb veszélyfaktorokat (csúszás, esés, beszorulás) megfelelő eszközök segítségével próbálják kiküszöbölni. A biztonsági előírásokon túl a szabályozás kihat az eszközök működtetésére, karbantartására és felügyeletére is.
Játékok gyermekeink fejlődéséért és fejlesztéséért
Játszótérre akár 6-8 hónapos kortól is vihetjük a gyereket (nagytestvért kísérve természetesen hamarabb is, csak akkor még passzívan), az első játék vélhetőleg a hinta és a homokozó lesz. Azt tartsuk szem előtt, hogy minden gyermeknek más a habitusa, nem szabad erőltetni semmit, úgyis kíváncsiak, felfedezik, amit fel kell fedezniük. A forgó játékok, a hinta és a mászókák az egyensúlyérzék fejlődéséhez járulnak hozzá. A játszótér arra van, hogy a gyermek sokféle mozgást gyakorolhasson, javuljon a mozgáskoordinációja és ügyesedjen, illetve más gyerekekkel találkozva a társas érintkezés szabályaival is megismerkedjen.
Az EU konformitáson túl
Egyre több vidéki városban füstmentesek a játszóterek. A füstmentes és EU konform játszótereken is van még mit fejleszteni, hiszen csak nagyon ritka esetekben van a játszótéren működő ivókút, kézmosó vagy épp a gyerekek szükségleteinek megfelelő nyilvános WC. Ezen felül a játszótereket is rendszeresen karban kell tartani, hiszen az időjárásnak – és a folyamatos játéknak – ezek is ki vannak téve.
Hogyan viselkedjünk a játszótéren?
Ahhoz azonban, hogy mindenki jó érzéssel járjon a játszóterekre, érdemes betartani néhány alapszabályt.
- Tilos a dohányzás és a szeszesital fogyasztása!
- A játszótérre kutyát bevinni még pórázon is tilos!
- Vigyázzunk a tisztaságra, a szemetet a szemetesbe dobjuk, és tanítsuk meg erre a gyerkőcöt is!
- Akármennyire ismerős a terep, figyeljünk a gyerekekre, vigyázzunk a kisebbekre!
- Mindig csukjuk/zárjuk az ajtót vagy kaput, és nyugodtan szóljunk azoknak is, akik ezt nem teszik meg! (Ha nem zárható „gyerek-biztosan“ a játszótér, érdemes szólni a fenntartó képviselőjének.)
- Olyan ruhában vigyük a kicsit játszani, amit bepiszkolhat!
- Vigyünk magunkkal (főleg a hőségben) kis kalapot, vászonsapkát a kicsinek, és a folyadékpótlásról, napvédelemről is gondoskodjunk!
- Ha pelenkás még a baba, mindig vigyünk magunkkal neki tiszta pelust, popsitörlőt és egy zacskót a koszosnak!
Tanítsuk meg a gyerekeket a játszótéri csere-bere alapvető szabályaira is:
- ha játékot viszünk le a játszótérre, előtte beszéljük meg a gyerkőcünkkel, hogy szívesen odaadja-e a többieknek
- a kölcsönkért játékot vissza illik vinni a helyére (pl. kismotorok!)
- a játékot, amivel nem játszol, illik odaadni, ha kérik
Ezeket a szabályokat betartva nem csupán megalapozzuk a hangulatot egy szuper játékhoz, de gyermekeink szocializációs képességeit is fejlesztjük, amelyeket elengedhetetlen már egészen pici korban megalapozni ahhoz, hogy egészséges, jól funkcionáló felnőttekké válhassanak.
