A bölcsőhalál okai és megelőzése
A bölcsőhalál vagy hivatalos nevén hirtelen csecsemőhalál szindróma évente csak hazánkban akár 20-30 csecsemő váratlan, rejtélyes haláláért okolható, ezért érthető az a komoly aggodalom, amit a fogalom a kisgyermekes szülők körében kivált.
A bölcsőhalál elnevezés abból ered, hogy a néhány hetes-hónapos csecsemőket szüleik minden előzetes betegség, tünet nélkül holtan találnak kiságyukban (a „bölcsőben”). A csecsemő halálának okára sem a szülők által felvett adatok vagy a részletes helyszíni vizsgálat, sem az ilyen esetekben kötelezően elvégzett igazságügyi orvostani boncolás nem ad egyértelmű magyarázatot. Noha az orvostudomány évtizedek óta nagy erőkkel kutatja a bölcsőhalál okát, pontos eredete máig ismeretlen maradt, bár kimutattak olyan genetikai, és környezeti tényezőket, amik növelhetik a kialakulás kockázatát. Statisztikai adatok szerint fiú csecsemőknél valamivel gyakrabban fordul elő, mint leányoknál, az arány 60:40%. A tragédiák leggyakrabban 2-4 hónapos csecsemőknél jelentkeznek és többnyire az őszi-téli időszakban, az éjszakai órákban fordulnak elő.
A hirtelen csecsemőhalál szempontjából több rizikótényezőt sikerült azonosítani. Fokozott veszélyt jelent a koraszülöttség, az alacsony születési súly és bizonyos veleszületett idegrendszeri kórképek. A bölcsőhalált szenvedett csecsemők egy részénél ugyanis kimutatható, hogy agyukban a légzést „felügyelő” légzőközpont fejletlenebb, aminek következtében szabálytalan légzés vagy rövidebb-hosszabb légzéskimaradások fordulhatnak elő.
Emellett esetenként megfigyelhető az agy más részeinek éretlensége is, ami így nem megfelelően végzi a baba alvás-ébrenlét ciklusainak szabályozását, valamint a testhőmérséklet vagy a szívritmus vezérlését. Hasonló okból, az agyi központokra kifejtett negatív hatás miatt különösen veszélyes a dohányzás akár a terhesség alatt, akár megszületése után a baba környezetében. Nyomatékosan fel kell hívni a gyermeket vállaló szülők figyelmét, hogy a magzati életben vagy utána a baba által elszenvedett passzív dohányzás következményei sokszorosan hajlamosítják a csecsemőt a bölcsőhalál előfordulására.
Kivédhető rizikótényező az újszülöttek és fiatal csecsemők hason fektetése, altatása. Korábban a hasra fektetés mellett a legfontosabb érv az volt, hogy így egy esetleges bukásnál a hányadék kifolyik a baba szájából és nem a légutakba, a tüdőbe jut. Mára azonban bebizonyították, hogy egészséges csecsemőkre nézve a háton fektetés hányás során nem jelent nagyobb kockázatot, a bölcsőhalál megelőzésében viszont fontos szerepe lehet. A hason fekvő helyzetben a csecsemő gyengébben lélegzik és kevesebb friss, oxigéndús levegőt tud beszívni. Ilyenkor ugyanis orra és az ágy matraca között csak kis levegő tér marad, ahol az általa kilélegzett levegő koncentrálódik és a kisbaba ismételten azt lélegzi be. Miután a kilélegzett levegő szén-dioxid tartalma nagyobb, a baba tüdejébe és szervezetébe egyre több szén-dioxid kerül, ez pedig az éretlen újszülöttnél légzésleálláshoz vezet.
Ugyanilyen okból lehet veszélyes a csecsemő kiságyába tett minden olyan textília (kispárna, paplan, pelenka) amit a baba akaratlanul a fejére húzhat. Attól az életkortól, amikor a csecsemő magától meg tud fordulni az ágyban, a szülőknek szinte alig lehet befolyásuk a kicsi alvási pozíciójára. Ebben az életkorban azonban már nyugodtan hagyhatjuk a babát úgy aludni, ahogy ő szeretne, ugyanis három-négy hónapos kort elérve a bölcsőhalál veszélye már gyakorlatilag elhárult.
Sajnos még napjainkban megfigyelhető a szülőkkel egy ágyban történő alvás, a szülők a csecsemőjüket éjszakára maguk mellé veszik az ágyukba. Ez a szokás szintén komoly veszélyekkel járhat a babára nézve, ugyanis egyrészt a szülők takarója alá kerülve a pici megfulladhat, másrészt a fáradt, kimerült szülő alvás közben könnyebben ráfekhet és összenyomhatja gyermekét. Felsorolás szinten megemlíthetünk néhány további rizikófaktort, amelyek mindegyike bizonyítottan fokozhatja a hirtelen csecsemőhalál kockázatát. Ilyen az anya túl alacsony vagy túl magas életkora (15 év alatt és 40 év felett), a szülők rossz szociális helyzete, illetve a gyermekét egyedül nevelő anya. Többszörösen fokozott veszélyeztetettséget jelent az is, ha a családban korábban már fordult elő bölcsőhalál.
Az imént részletesen tárgyalt rizikótényezők jelentős részét felelősségteljes szülők el tudják hárítani. Fontos a terhesgondozáson való rendszeres részvétel, a dohányzás mellőzése a terhesség egésze alatt és a baba megszületése után annak környezetében. A már megszületett kicsit altassuk a hátán, napközben is csak akkor fektessük a hasára, ha végig szemmel tudjuk tartani. Altatásnál adjuk a babára rugdalózót vagy hálózsákot, a szobában ne legyen túl meleg, az ideális hőmérséklet 16-20 °C. Kerülendő a párna használata, a meleg ruhákban, illetve takaró alatt altatás, valamint az egy ágyban alvás a babával. Ami viszont feltétlenül javasolható az első néhány hónapban: aludjunk a picivel egy szobában, de külön ágyban, a babaágy legyen a szülők ágya mellett.
A hirtelen csecsemőhalál megelőzésének hasznos eszközei a légzésfigyelő készülékek, melyek használata veszélyeztetett csecsemőknél feltétlenül javasolt. Ilyenek az idő előtt vagy kis súllyal született, újszülöttként gépi lélegeztetésben részesült csecsemők, illetve az olyan családokba született csecsemők, ahol korábban már előfordult bölcsőhalál.
Az áruházakban, bababoltokban, illetve gyógyászati segédeszköz boltokban kapható légzéskimaradást jelző készülékek éles sípoló hang segítségével hívják fel a szülő figyelmét, ha a gyermek 15-20 másodpercnél hosszabb ideig nem mozog, nem vesz levegőt. A kellő biztonság megbízható gyártók termékeivel érhető el, a riasztás érzékenységének beállításával biztosítható a megfelelő alarm funkció és a hamis riasztások elkerülése. Természetesen a rizikótényezők hiányában, leginkább a szülői aggodalom mérséklésére érett és egészséges újszülötthöz is beszerezhető a légzésfigyelő készülék.
Dr. Kövesi Tamás egyetemi docens, aneszteziológus
