A szó a legerősebb fegyver
A 20. század a gyermekek évszázada volt, talán a 21. század a kommunikáció évszázada lesz.
Kommunikációs lehetőségeink kiszélesedtek, a kommunikációra épülő foglalkozások száma megtöbbszöröződött, mégis félő, hogy utódaink nem közvetlenül, hanem gépeken keresztül beszélnek majd egymással. Óvnunk és támogatnunk kell az élő beszédet a legkorábbi életévektől kezdődően.
„Szejeted a fetete sziszát? Netem a szotét matta a lejem.” Sokszor hallunk ilyen és ehhez hasonló gyermeki beszédet, hiszen az artikulációs zavar, azaz köznapi nyelven a pöszeség, különböző mértékben ugyan, de az óvodáskorú gyermekek több mint felét érinti. A pöszeség nem más, a beszédhangok normától eltérő kiejtése. Ilyenkor a gyermek egy vagy több beszédhangot torzítva ejt, más hanggal cserél, vagy kihagy. Az anyanyelv hangjainak tiszta ejtése egy fejlődési folyamat részeként értelmezhető. Tipikus esetben a lányok 2, a fiúk 2,5 éves korban rövid mondatokkal kommunikálnak. Kiejtésükben általában sok eltérés tapasztalható, ez élettani folyamat, ebben a korban emiatt nem kell megijedni. Ahogy nyelvi készségük, beszédészlelésük fejlődik, úgy tisztul a spontán érési folyamattal a beszédük is. Az utolsóként elvárt r hang képzésére való képességet 5 éves életkorban határozták meg. Jól tesszük, ha időben reagálunk, hiszen ha egy gyermek iskolás korában is cseréli a beszédhangokat, az problémát okozhat nála az olvasás-írás tanulás során. A hosszan elhúzódó hibás ejtés hatással van a személyiségfejlődésre: frusztrációt, önértékelési problémát, beszédgátlást válthat ki. A kortársak csípős nyelve is könnyebben megtalálja ezeket a gyerekeket.
A gyerekek között nagy egyéni eltérések vannak. Mi állhat az artikulációs zavarok hátterében? Az ok lehet organikus, azaz szervi. Ide tartoznak a fogazati rendellenességek, a lenőtt nyelvfék, az ajak, illetve szájpad rendellenességei. Fontos megemlíteni, hogy hétköznapi szokások is okozhatnak szervi elváltozást. A hosszan elhúzódó cumizás, vagy ujjszopás a nyelés rendellenességéhez vezethet, illetve a fogak kifelé türemkedését okozhatja, összezárás esetén pedig egy jellegzetes mandula formájú rést láthatunk. A szájpadlás boltozatát is átalakíthatja. Ilyenkor a nyelv is egy speciális, előrébb eső pozíciót foglal el, beszéd közben előbukkan az ajkak közül. A terápia sikerességét nagyban befolyásolják ezek az anatómiai eltérések, és más beavatkozást is igényelnek.
Amennyiben az ok funkcionális, két típus és ezek kombinációja fordulhat elő:
- A hibákat a hallási figyelem, a beszédészlelés fejletlensége, a beszédhangok hallás utáni megkülönböztetésének nehézsége okozza. Ebben az esetben a gyermek nem tudja, mit várunk tőle, nem hallja meg, mikor, melyik hangot kellene ejtenie. Például, ha pöszén beszélünk vele, nem reagál rá, nem észleli. (Ez itt egy pijjandó? Igen ez egy pijjandó.) A fejlődés során (Ez itt egy pijjandó? Nem, ez nem pijjandó, hanem pijjandó.) jut el a tudatosodásig (Ez itt egy pijjandó? Nem ez nem pijjandó, de én nem tudom kimondani.). A logopédiai terápiának része és feladata ennek a készségnek a fejlesztése.
- A hibákat okozhatja még a beszédszervi mozgás, finomotorika ügyetlensége, pontatlansága is. Az artikuláció egy mozgássorozat, melyet az ajkaink, a fogaink, a nyelvünk, szájpadunk aktív és passzív részvétele formál. Ha a nagymozgások a gyermeknél még koordinálatlanok, ügyetlenek, az megjelenhet a végeken, azaz az ujjak vagy az ajkak, nyelv ügyetlenségében is. Ezekben az esetekben segíthet sokat a mozgásterápiákkal való megtámogatás, ami beindítja, felgyorsítja a beszéd tisztulását. A renyhe arcizomzat elkent, összemosódó, ezáltal érthetetlenné váló beszédet eredményez amellett, hogy a gyermek jellemzően ki tudja ejteni a beszédhangokat. Érintett lehet a beszédlégzés is. A legtöbb esetben az említett verziók mind jelen vannak, hogy melyik irányba billen a mérleg, az határozza meg a terápia fő irányvonalát.
Új és egyre több gyermeket érintő nehezítő tényező a környezeti hatás. A családok életvitele hatalmasat változott, a modernkori hatások az idegrendszeri fejlődést is átalakították. A gyerekek digitális eszközök között szocializálódnak, gyorsan változó vizuális ingerekből tanulnak, főként képekben gondolkodnak, sok információt képesek egyszerre kezelni, de fennáll a veszélye, hogy mindez mozaikszerű, összefüggéstelen információhalmazt alkot. Erre szükség van, kikerülhetetlen, hasznos, de mindemellett a beszédtanulás és a helyes kiejtés alapfeltétele a megfelelő mennyiségű helyes beszédpélda, mégpedig élőszóban.
Amennyiben a gyermek beszéde 4 – 4,5 éves korában is érthetetlen a kívülállók számára, érdemes felkeresni az óvodában dolgozó logopédust, vagy a helyi pedagógiai szakszolgálatot. A szakemberek a beszéd-, és mozgásfejlődés és az aktuális állapot tekintetében általában elsőként a hallásállapot tisztázását kérik és megkezdik az artikulációs terápiát. Minden gyermek az óvodában legalább egyszer találkozik a logopédussal, mivel törvény kötelezi a szakszolgálatokat az 5. évet betöltött, azaz iskolakötelessé váló gyerekek artikulációjának és írott nyelvi készültségi szintjének felmérésére és szükség esetén terápiájára. Ha csak néhány hangot cserél vagy torzít a gyermek, ideális az időpont a fejlesztés megkezdéséhez. A fejlesztések óvodai környezetben zajlanak, így a szülők tévesen azt a következtetést vonhatják le, hogy ez ügyben nincs feladatuk. Súlyosabb esetben az otthoni munka hiányában évekre elhúzódhat a terápia, kimenetele pedig erősen kérdésessé válik. Sajnos a rohanó életmód és a személyes kapcsolat, kommunikáció lehetőségének szűkössége a jelenlegi rendszer hatékonyságát jelentősen rontja.
Ezúton is bíztatok mindenkit a logopédussal való együttműködésre, a találkozási pontok keresésére a gyermek érdekében. Néhány ötlet, melyek a helyes artikuláció kialakulását segítik és szülők által alkalmazhatók. Felesleges erőltetni a rosszul ejtett hangokat, ritkán javulnak varázsütésre (Mondd azt, hogy „errrr”!), ezek kialakítása a logopédus feladata, az otthoni próbálkozások sokszor rosszul sülnek el. Segítség viszont a gyerekek nyelvének, ajkainak, állkapcsának ügyesítése. Fontos, hogy mindig játékos formában kell elképzelni ezeket az artikulációs gyakorlatokat, így a gyerekek is szívesen végzik. Ajaktorna eltúlzott ajakmozgatással: hangutánzás, puszidobás, arcfelfújás, grimaszolós kártyák, társasok. Szívás-fújás szájjal vagy szívószállal, mindent lehet, ami könnyű és sikerül az arc felfújódása nélkül. Nyelvtorna: a nyelv minden irányba való kiöltése, nyújtása, laposítása, ajkak nyalogatása, csettintés. Érdemes étkezésekkor kihasználni a lehetőséget, vagy kifejezetten ételt használni motivációnak, ha észrevesszük, hogy a nyelv bizonyos irányú mozgása gátolt (sokan nem tudják felfelé kinyújtani), pl. mézet, nutellát lehet kenni az érintett területre, vagy súlyemelőset játszani zizivel vagy gabonapehellyel. Így garantált lesz a jó hangulat is!
