Sok családot érint: a koraszülöttség
Normális lefolyás esetén a gyermekek 9 hónappal (40 héttel) a megtermékenyülés után születnek meg. Ha a szülés a várandósság 37. hete előtt zajlik le, akkor koraszülésről és koraszülöttről beszélünk.
Néhány évtizede a koraszülöttség szinte végzetszerű állapotot jelentett. Kevés koraszülött gyermek maradt életben, és a túlélők között is sok volt a maradandó károsodásban szenvedő gyermek. A családokat lelkileg nagyon megviselte a gyermekük elvesztése, túlélés esetén pedig a sérült gyermekkel való foglalkozás jelentett anyagi, fizikai és lelki terhet.
Az igen éretlen koraszülöttek, főleg az 1500 grammnál kisebb súllyal világra jöttek esélyei minimálisak voltak. Az újszülöttgyógyászok gyakran kényszerültek tehetetlenségükben kezüket széttárva sorolni a gondokat, nehézségeket a szülőknek. Napjainkra a helyzet óriásit változott. A szülészet, a gyermekgyógyászat és azon belül az újszülöttgyógyászat (neonatológia) hatalmas fejlődésen ment keresztül. Ma már jó esélyük van a túlélésre és a minőségi túlélésre az éretlen, igen kis súlyú koraszülötteknek is.
A változás elsőként a szülészeti tevékenységben keresendő. Ma már a koraszülések esetén kifejezetten figyelnek és törekszenek arra, hogy az esendő koraszülött a lehető legkíméletesebb módon szülessen meg, ezért gyakran történik ilyen esetben császármetszés.
A változások alapfeltétele volt, hogy egyre magasabb színvonalú technikai eszközök, egyre korszerűbb, mellékhatások nélküli gyógyszerek alkalmazása vált hazánkban is lehetővé. De ennél még fontosabbak a személyi feltételek, az emberi tényező – orvosok, nővérek – tudásának, rutinjának gyarapodása. Egyre több adat vált ismertté a koraszülöttek élettani sajátosságairól, a kóros folyamatok jellemzőiről.
Ezek az ismeretek részben a technikai eszközök fejlesztésében váltak használhatóvá, részben a gyógyítási, ápolási folyamatokban lettek alkalmazhatók.
A koraszülötteket érintő betegségek sok szempontból változatlanok maradtak. A klinikai tünetek, a laboratóriumi és képalkotói jellemzők változásai nem voltak jelentősek. Természetesen az új vizsgálati lehetőségek – beleértve a genetikai vizsgálatokat is – finomítottak, gyorsítottak a diagnózis felállításában, a kórkép megítélésében, a hosszútávú prognózis meghatározásában.
A betegségeket tekintve még ma is a koraszülöttek különböző formájú és súlyosságú légzészavarai állnak az előtérben.
A mai kezelési lehetőségek közül meg kell említeni a koraszülöttek tüdejében hiányzó anyag (felületaktív anyag) pótlásának mindennapos gyakorlattá válását, illetve a korszerű, az éretlen tüdőt leginkább kímélő lélegeztetési módszereket, beleértve a gépi lélegeztetés különböző formáit. A másik nagy problémacsoportot a sokszor már a méhen belüli életben elinduló fertőzések jelentik. Mivel a koraszülötteknek különösen gyenge a fertőzésekkel szembeni védekező képessége, így olyan esetben is általános, súlyos fertőzés alakulhat ki, amikor nagyobb gyermekeknél, felnőtteknél nem vagy nagyon enyhe formájú megbetegedés alakul csak ki. Ezért a koraszülöttek esetében nagyon gyakran kell antibiotikus kezelést alkalmazni. Szerencsére ma már a kórokozók kimutatása, a fertőzésre utaló korai laboratóriumi jelek felhasználása a klinikai tünetek mellett lehetővé teszi, hogy nagyon korán, a fertőzés kezdetén hatásos antibiotikus kezelés indulhasson.
Egy harmadik csoportba a koraszülötteket is érinthető fejlődési rendellenességek tartoznak. Ezek egy része sebészeti műtétet igényel. Minden sebészeti beavatkozás különös megterhelést jelent a néhány órás vagy néhány napos koraszülött részére. Azonban a sebészeti megoldások is nagy fejlődésen mentek keresztül, így vált lehetővé az igen éretlen, igen fiatal koraszülöttek altatása és műtétje is. Minden esetben mérlegre kell tenni, hogy mit jelent a műtéti, altatási megterhelés, és mit nyerünk vagy veszítünk a műtét elvégzésével vagy elhalasztásával.
Nem csak általános sebészeti műtétek végezhetők el a koraszülötteken, hanem szükség lehet idegsebészeti, szívsebészeti, szemészeti műtétre is. Ezek a műtétek az esetek egyre nagyobb részében végleges megoldást jelentenek, de még mindig sokszor csak átmeneti eredmény érhető el, ami azt jelenti, hogy a későbbiekben újabb műtétre vagy műtétekre lesz szükség, ameddig a gyermek speciális gondozásra, gyógyszeres kezelésre szorul.
Nagyon fontos a koraszülöttek táplálása. Az ő esetükben is az anyatej, mégpedig a saját édesanyjának a teje a legjobb táplálék. Tehát törekedni kell az anyatej biztosítására még abban az időszakban is, amikor a koraszülött szoptatása nem kivitelezhető.
A táplálást nagyon korán, akár néhány órával a megszületés után meg kell kezdeni az ún. előtejjel, vagy legalábbis meg kell kísérelni a minimális adagok bevitelét. A szájon keresztül vagy szondán át beadott adagokat a gyermek tűrőképességétől függően emelni kell és törekedni kell a minél előbbi teljes természetes táplálás – a gyomorba juttatott táplálék – elérésére. Az első időszakban különösen, de több kórállapot fennállásakor hosszú ideig is szükség lehet ún. vénás táplálásra. Ilyenkor a szükséges folyadék, tápanyag, kalória bevitele vénán keresztül, infúzió formájában történik.
Koraszülöttek esetében a szülőktől hallható leggyakoribb kérdés: idegrendszerileg, mozgásfejlődését, szellemi tevékenységét tekintve egészséges lesz-e a gyermekünk?
Erre sajnos nem lehet minden esetben biztos, konkrét választ adni, különösen a kezdeti időkben. Azonban a sérülékeny idegrendszert érintő kórállapotok vonatkozásában is nagyon sok új eljárás, kezelés vált mindennaposan alkalmazhatóvá, így nagyon sok esetben gyógyulás vagy jelentős javulás érhető el. Azonban vannak még mindig – szerencsére egyre kevesebben -, akiknek az idegrendszeri sérülése végleges, nem megváltoztatható károsodást jelent.
Mind a mai napig nem tudjuk az esetek nagy részében, hogy az addig normális lefolyású várandósságban miért indul meg a szülés, a koraszülés folyamata. Veszélyeztető tényezők ismertek, azonban a pontos ok nem. A koraszülés megelőzése, így a koraszülött gyermekek életben maradási esélyének növelése, az életminőségük javítása az egészségügyi személyzet egyik legfontosabb feladata. Ugyanakkor a szülők, különösen az anya felelőssége óriási. Életmódja (különösen a dohányzás), életvitele, étkezése, diétája, higiénés viszonyai olyan tényezők, amelyek adott esetben döntő hatásúak a várandósság lefolyására, így közvetve a koraszülés és koraszülött gyermeke életének alakulására.
Dr. Adamovich Károly Ph.D., gyermekgyógyász
