A középfülgyulladásról
Középfülgyulladás bármely életkorban előfordulhat, mégis a csecsemőkortól a kisiskoláskorig találkozunk vele leggyakrabban. Ez elsősorban a gyermekközösségekben könnyen szerezhető fertőzéssekkel, az immunrendszer éretlenségével és a fül kisgyermekekre jellemző, a felnőttkoritól eltérő anatómiai jellegével magyarázható.
A betegség általában felső légúti fertőzések, náthák kapcsán, annak szövődményeként alakul ki. Meg kell különböztetnünk akut és krónikus formákat. Az első esetben a tünetek néhány héten belül megszűnnek, a beteg meggyógyul, míg a második esetben három hónapon túl elhúzódnak, illetve gyakran visszatérnek. De a középfülben létrejövő elváltozások és az ott keletkező váladék jellege alapján is két nagy csoportra bontható a betegég, savós és gennyes középfülgyulladásra.
Kialakulásában alapvető szerepet játszik a fülkürt, vagy más néven Eustach kürt, mely egy a középfül üregrendszerét és az orrgaratot összekötő szerv. Számos feladata közül a leglényegesebb, hogy a középfülben és a körülöttünk lévő levegőben uralkodó nyomást kiegyenlítse nyitó-záró működése révén. Felső légúti hurutok, megfázások, de allergiás betegségek során is az orr nyálkahártyájával egyidejűleg a fülkürt nyálkahártyája is megduzzad, a cső beszűkül, így a középfül szellőzése átmenetileg zavart szenved. Ugyanez a folyamat a kisgyermekekre jellemző visszatérő fertőzések miatt még az orrgaratban elhelyezkedő orrgaratmandula megnagyobbodásával is súlyosbodhat, ami a fülkürt orrgarati végének elzáródása által a középfül szellőzését elhúzódóan gátolhatja. Kezdetben csak csökken a levegő mennyisége a középfülben, majd előbb-utóbb a nyálkahártya kis ereiből savós váladék lép ki a középfül üregébe, elfoglalva a normálisan jelenlévő levegő helyét. Mindez a gyermeknek enyhe teltségérzésen, fülduguláson kívül különösebb fájdalmat nem okoz, azonban hallásuk jelentős mértékben megromlik, ami főként a beszédfejlődés időszakában, illetve az iskolai teljesítmény szempontjából igen hátrányos helyzetet teremt. Természetesen jellemzően a nátha múlásával a fülkürt működése, ezáltal a középfül szellőzése és a hallás is néhány héten belül helyreáll. Hogy ez minél előbb és minél teljesebben bekövetkezzen, hangsúlyozzuk a megfelelő orrhigiéné, a sós orrmosások, gyakori orrfújás, orrszívás és az orrnyálkahártya lohasztó orrcseppek, orrsprayk megfelelő ideig (maximum 7-14 napig) történő alkalmazásának fontosságát. Amennyiben a szellőzési zavar, vagyis a savós középfülgyulladás ennek ellenére tartósan fennáll, úgy műtét válhat szükségessé. Leggyakrabban apró műanyag cső, úgynevezett ventillációs tubus, vagy más néven grommet kerül behelyezésre a dobhártyába, hogy azon keresztül biztosítsuk a megfelelő szellőzést. Természetesen a gyakran társuló orrgaratmandula megnagyobbodás esetén, annak eltávolítása is szóba jöhet. Ennek eldöntése mindenképpen fül-orr-gégész szakorvos feladata.
Amikor a középfül és a külső levegő közötti egyensúly már megbomlott nagyon könnyen kórokozó baktériumok telepedhetnek meg a középfülben, akár véráram útján, akár az orrból és orrgaratból a fülkürtön át érkezve. Ilyenkor kialakul az akut gennyes középfülgyulladás, amikor már a középfülben nem savó, hanem a baktériumok által termelt genny gyűlik fel. Ez rendszerint magas lázzal, levertséggel, erős, fekvő pozícióban fokozódó fülfájdalommal jár. Halláscsökkenés ugyanúgy kialakul ebben az esetben is, de a kifejezett fájdalom miatti elesettség ezt háttérbe szorítja. Nagyobb gyermekek panaszkodnak a fülfájásról, míg a kisebbeknél a fülhöz való kapkodásból, nyűgösségből, étvágytatanságból, egészen kis csecsemőknél hányásokból következtethetünk a bajra. Ha ezeket a tüneteket észleljük gyermekünknél rövid időn belül keressük fel a gyermek háziorvosát, de addig is nagyon fontos, hogy fájdalmuk csillapításáról szájon adható fájdalomcsillapítóval gondoskodjunk. Bizonyos esetekben a betegség a tüneti kezelés hatására is szépen meggyógyul, így ilyenkor is nagyon fontos az orr helyes tisztítása, orrnyálkahártya lohasztó orrsprayk használata a folyamatos fájdalomcsillapítás mellett. Azonban a legtöbb esetben antibiotikum szájon keresztüli adása is szükséges a mielőbbi gyógyuláshoz. Nagyon fontos, akár önmagában tüneti, akár tüneti és antibiotikum kezelést javasolt az orvos, mindig szigorúan tartsuk be az orvos utasításait. A kezelést soha ne hagyjuk idő előtt abba, még akkor sem, ha a panaszok már napok óta megszűntek, ugyanis súlyos, akár életet veszélyeztető szövődmények alakulhatnak ki a nem kontrollált, és így nem megfelelő módon, vagy nem megfelelő ideig kezelt esetekben.
