A nyári hónapok leggyakoribb bőrfertőzése: az ótvar.
Az egészséges gyermekek bőre normális esetben ellenáll a legtöbb baktérium behatolásával szemben, mivel a bőrfelszín mechanikai védelmet nyújt a szervezet számára. Ugyanakkor a bőrfelszín folyamatosan baktériumokkal érintkezik, melynek eredményeképpen számos baktérium meg is telepedhet rajta: egy részük csak átmenetileg, melyek mosakodással könnyen eltávolíthatók (tranziens baktériumok); más részük bizonyos testtájakon állandóan fellelhetők, pl. hajlatokban, szőrtüszőkben, de normális körülmények között nem okoznak kóros folyamatot, fertőzést (rezidens baktériumok); végül ismert a baktériumoknak az a fajtája, melyek csak kivételesen fordulnak elő a bőrfelszínen, ám ott fertőzéseket, gyulladásos folyamatokat idézhetnek elő, különösen akkor, ha a bőr integritása sérül, pl. rovarcsípés, ekcéma, vagy horzsolásos bőrsérülés miatt (patogén baktériumok). Ez utóbbi csoportba sorolható a Staphylococcus aureus nevű baktérium, mely számos bőrfertőzés okozója lehet, mint például a nyári hónapokban különösen gyakori fertőzésé, az ótvaré (impetigo contagiosa).
Az ótvar a csecsemők és kisgyermekek arcán, nyakán, végtagjain és kezein alakul ki, leggyakrabban kishólyagcsás, pörkösödő formában, ritkábban nagyhólyagos formában. Először 1-2 mm-es piros kiütések, gennyes hólyagocskák fejlődnek, melyek hamar felszakadnak és nedvedző felszínes sebek keletkeznek, amit mézsárga pörkök fednek (1. ábra).
1. ábra -Mézsárga pörkkel fedett seb a nyakon
Ez a fertőzés gyorsan terjed a bőrfelszínen, amit a gyermek saját maga visz tovább ujjaival, kaparászó körmeivel. A jellegzetes ótvaros sebek egyre nagyobbak lesznek, a széleken újabb hólyagcsák, vagy csak hámzászlócskák észlelhetők, középen tisztulás (2. ábra).
2. ábra- Típusos ótvar, laza falú hólyaggal, középen tisztuló, széleken tovább terjedő sebekkel.
Ritkábban nagyhólyagos formában zajlik a fertőzés, gyakran a pelenkával fedett területen, vagy a törzsre is kiterjedő szóródással (3. és 4. ábra).
3. ábra- Nagyhólyagos ótvar a pelenkával fedett területen, a széleken hámzászlók, középen tisztulás
4. ábra – Az egész testfelszínre kiterjedő nagyhólyagos ótvar
Az ótvart okozó baktérium (Staphylococcus aureus) tünetmentes egyének felső-légútjaiból, pl. az orrnyálkahártyájáról származhat, és gyors ütemben létrehozza a jellegzetes tüneteket, különösen az ekcémás gyermekekben, elvakart szúnyogcsípések helyén, vagy felszínes bőrsérüléseken. Igen ritkán egy másik baktérium, az A-csoportú Streptococcus is okozója lehet az ótvarnak, mely bizonyos körülmények között szövődményként vesegyulladást idézhet elő. Ennek időben történő felfedése a baktérium azonosításával, váladékleoltással, baktériumtenyésztéssel, ill. a lezajlott bőrfertőzést követő vizeletvizsgálatokkal lehetséges.
Az ótvar diagnózisának megállapítása után a helyesen megválasztott kezelés gyors és látványos gyógyulást eredményezhet. Enyhébb esetekben elegendő lehet a fertőtlenítő hatású ecsetelők és kenőcsök alkalmazása: Betadine ecsetelés, Bactroban vagy Baneocin vagy Fucidin kenőcs. Nagyon fiatal csecsemőkben, kiterjedt, súlyos folyamatokban a helyi kezelést szájon át vagy injekció formájában adott antibiotikummal kell kiegészíteni (Erythromycin, Augmentin, Zinacef, Azitromycin, Klaritromycin).
Sok esetben alapos mérlegelést kíván az ótvar gombafertőzéstől való elkülönítése, ilyenkor a baktériumleoltás mellett gombavizsgálatot is kell végezni (natív mikroszkópos vizsgálat és tenyésztés). A ritkábban előforduló egyéb bőrfertőzések gyanúja, pl. orbánc, vagy Staphylococcus okozta forrázásos bőrszindróma esetén a beteget intézetbe kell utalni, és a kezelést tapasztalt gyermekinfektológusra, gyermekbőrgyógyászra kell bízni.
