AZ ÚJABB CORONAVÍRUS FERTŐZÉSEK MEGJELENÉSE KAPCSÁN A KORÁBBI ESETEK ELŐFORDULÁSAKOR TAPASZTALTAK FELIDÉZÉSE
A CDC 2003. 03. 24-én tette meg bejelentését a több országra kiterjedő súlyos, akut légúti tünetegyüttessel járó, addig nem ismert coronavírus azonosításáról. A vírus izolálására Thaiföldön, Hongkonban a gyanús eseteknek megfelelő tüneteket mutató beteg sejttenyészetre leoltott mintájának vizsgálata során került sor.
Napjainkban híreket kapunk a tömegkommunikáció útján a korábbihoz hasonló térségben coronavírus okozta megbetegedések megjelenéséről.
Az érdeklődők számára ezért a következőkben kivonatosan felidézem mindazt, ami az Országos Epidemiológiai Központ Epinfo c. kiadványában 2003-ban megjelent.
A kórokozót a kimutatása során egyrészt elektronmikroszkópos kép alapján sorolták a coronavírusok közé, másrészt indirekt immunfluorescens vizsgálattal (IFA) végzett ellenanyag kimutatással, valamint a polimeráz gén szegmensének reverz transkiriptáz-polimeráz láncreakcióval (RT-PCR) történő szekvenálásával is megerősítették annak jelenlétét. A megbetegedésben szenvedők hörgőmosó folyadékából is mutattak ki vírus partikulákat.
Az átlagos lappangási időt 2-7, max.10 napnak találták. A beteg a tünetek megjelenésétől kezdve már fertőzött.
A bevezető szakban hirtelen magas, 38°C-nál magasabb, hidegrázással esetleg enyhe légúti tünetekkel járó láz, fejfájás, izomfájdalom, rossz közérzet jelentkezett. A mellkasröntgen eltérést nem mutatott, a fehérvérsejtszám általában normális vagy csökkent, az abszolút lymphocytaszám normális vagy csökkent.
3-7 nappal az első szakaszt követte a második szakasz az alsó légutak érintettségével. Később a tünetek súlyosbodtak, száraz, improduktív köhögés vagy fulladás, tüdőgyulladás lépett fel. Előfordult azonban még ekkor is negatív röntgen. A betegek közel felénél fehérvérsejtszám csökkenés vagy alacsony vérlemezke szám volt tapasztalható.
Mindezek után úgy találták, hogy a betegség két irányban folytatódhatott:
A betegek 80-90%ánál a hatodik-hetedik napon a panaszok és a tünetek enyhültek.
A betegek másik csoportjánál (10-20%) egyre súlyosbodtak a tünetek, légzési elégtelenség alakult ki és intubálást követően mesterséges lélegeztetés vált szükségessé. Az ebbe a csoportba tartozó betegek egy részénél (főleg a 40 év feletti, más betegségben is szenvedő) a megbetegedés halállal fejeződött be. Más eseteknél a hosszan tartó mesterséges lélegeztetést követően jelentkeztek a gyógyulás első jelei.
A betegség lefolyása, ahogy az előbbiekből is látható, igen változó volt, sok esetben a lefolyás enyhe, de a halálozás akkori értéke 3-4%-ot is mutatott.
A megelőzésben a hatékony megelőző rendszer működtetése alapvető fontosságú, különösen napjainkban, amikor a megnövekedett és a légi közlekedés miatt különösen gyors utasforgalom a fertőzések gyors terjedését teszi lehetővé.
A rövid ismertetés a nagyvilág epidemiológiai történéseit figyelemmel kísérők érdeklődésének kielégítéséhez kívánt hozzájárulni.
