Mi is az a túlhallás? Miért érzem túl hangosnak a környezetem?
Ha a hallásunk túl érzékeny, erősebben reagálunk a zajingerekre, mint a többiek. Lehet, hogy a mások számára átlagos zajok túl hangosak számunkra? Ez a hallás rendellenesség a hallási túlérzékenység, köznapi nevén a túlhallás.
A túlhallás nem betegség, hanem egy eltérő idegrendszeri működés, inkább adottságként gondoljunk rá. Nem beteg a fül vagy az agy, hanem az információtovábbítást végző érző idegrostok egyik fajtájának frekvenciaspecifikus ingerületátviteli zavaráról beszélünk.
A túlhallás sokakat érinthet, de nem mindenki tudja, hogy létezik. Diszlexia, diszgráfia, figyelemzavar, hiperaktivitás. Ismerősek, ugye? A hyperacusis, azaz a túlhallás orvosok által is elismert formája nem gyakori probléma, de kezelése és az vele való együttélés is nagyon nehéz. A velünk született hallási túlérzékenység, ami a gyerekek nagy részét is érinti, valójában sokkal gyakoribb, mint azt gondolnánk, és rengeteg problémát okoz. Gondoljunk csak bele, milyen nehezen viseljük a túl nagy zajt, a hirtelen hangokat, vagy az állandó zajártalmat. Ingerültek, feszültek és fáradtak leszünk attól, ha állandó zajszennyezésben élünk, de a csendesebb környezet, egy séta a természetben, vagy az otthonunk csendje megnyugvást jelenthet ilyenkor. A túlhallástól szenvedő emberek számára viszont minden zaj fokozottabban jelentkezik, minden, ami körül veszi őket, erős és zavaró hangnak hallatszik. Az olyan hétköznapi hangok, amik másnak fel sem tűnnek, bántóan hangosak: egy megszólaló telefon, háztartási gépek vagy a víz zúgása, beszélgetés is okozhat elviselhetetlen zajokat.
A tüneteket az agy hallásközpontjának érzékelési zavara okozza: a hallás normális, ám az agy máshogy reagál a hangokra, felnagyítja a rezgések erejét, így hangosabbnak érződnek. Ráadásul gyakran fülzúgás, fülfájás és fejfájás kíséri, ami csak fokozza az érintettek szenvedését. Nemcsak akkor állhat fenn a hallási túlérzékenység, ha azt látjuk, hogy egy gyermek befogja a fülét (ez főleg autista gyerekeknél tapasztalható), hanem ha gyakran visszakérdez, ha tömegben, zajban nyugtalanná, hiperaktívvá válik, szétszórt lesz, elterelődik a figyelme. Figyelmetlen, mivel zavarja érzékeny idegrendszerét a zaj. Nulla decibel egy referenciaérték, ami azt a leghalkabb hangot jelöli, amit egy egészséges ember észlelni képes. E hallásküszöb tehát nem a csendet jelenti, hiszen létezik ennél halkabb hang is. Ha valakinek „jobb füle” van, és olyan hangokat is meghall, amit más nem, az nem feltétlenül jelent jót. Gátolja a beszédértést, zavarja, terheli az idegrendszert.
A gyakori visszakérdezések miatt a túlhallás sokszor inkább tűnik nagyothallásnak, ezért nehéz észrevenni a túlérzékeny hallást. A másik probléma ezzel a diszkriminációs zavar lehet, azaz az érintett gyermek nem képes különbséget tenni a hanghatások között, az óvó néni felszólítása egyformán hangosnak és fontosnak tűnhet számára, mint a többi zajforrás, úgymint a madarak csicsergése, a beszűrődő forgalom zaja, a társak beszéde stb., ami figyelemzavarban, fáradékonyságban, viselkedési zavarban mutatkozik meg. Ahogy a halláscsökkenés, úgy a túlhallás is erősen befolyásolja az érintettek életét. Az életminőség jelentősen romlik, az ebben szenvedők gyakran szorongással, depresszióval küzdenek, állandóan stresszesek, ingerültek és kimerültek, pánikrohamok is gyötörhetik őket. Gyerekek esetében magatartásbeli zavarok háttere is lehet, de a diszlexia, vagy a beszédészlelési problémák mögött is állhat a túlérzékeny hallás. Ha ugyanis a kisgyerek bizonyos hangokat túl erősen hall, vagy olyan hangokat is észlel, melyek az átlagos ember számára felfoghatatlanok, akkor az idegrendszer képtelen a pihenésre. Ennek pedig ingerlékenység, kiszámíthatatlanság lehet a következménye.
Jó hír azonban, hogy a túlhallás a tíz napos Pataki-Kolláth féle Hallásébresztés terápiával kezelhető!
A túlhallás kialakulásának okai
A hallási túlérzékenység kialakulásának hátterében több ok is állhat. Egy dolog biztos, a kisgyermekek sokkal érzékenyebb hallással születnek, amely érzékenységet folyamatosan veszítünk el. A mai, erős zajterhelésű világunkban az átlagosnál érzékenyebb idegrendszerrel élő gyerekek nem képesek letompítani a hallásukat, nem ismerik fel a beszédhangokat a környezeti zajok között. Emellett erős zajoknak való kitettség fokozhatja a zajérzékenységet, valamint néhány betegség (pl. a belső fül fertőzései, a Lyme-kór, a Meniére-kór, halláskárosító gyógyszerek, arcidegbénulás, állkapocs-ízületi rendellenesség, krónikus fáradtság szindróma, depresszió, poszttraumás stressz szindróma, migrénes fejfájás, epilepszia is stb.) tovább növelik a kialakulás esélyét.
Túlhallás vizsgálatának menete
A Hallásébresztés terápia kifejlesztése Dr. Pataki László gyógypedagógus, logopédus, gyermek fül-orr-gége szakorvos, foniáter és Kolláth Zoltán csillagász szakember nevéhez fűződik. Háromszintű vizsgálati rendszerben mérik a túlhallás jelenségét, amelynek első lépése a központi weboldalon (www.hallasebresztes.hu) lévő kérdőív minél pontosabb kitöltése, hiszen az alapján állapítják meg azt, hogy egyáltalán hallási túlérzékenység állhat-e a panaszok hátterében. Második lépés a kiterjesztett hallásvizsgálat, ahol olyan frekvenciákat és hangerőt is mérnek, amiket egy átlagos hallásvizsgálaton nem. A harmadik a Hallásébresztés partnerek által elvégezhető Buboszün és logatom-vizsgálat. Mindegyikre egy saját fejlesztésű program által kerül sor, így az élő beszéd nem nyújt segítséget az észleléshez, a gyerekek valóban kizárólag a hallásukra támaszkodhatnak. A Buboszün szünetelő vizsgálat során vizsgálják, hogy melyik az a legkisebb szünet, amit a vizsgált személy már érzékelni képes. A logatom egy értelmetlen hangsor, ahol a vizsgált személyeknek azt kell jelezniük, hogy a hallott szavak azonosak vagy különbözőek voltak-e. Ha mindegyik lépésben beigazolódik, hogy a terápia eredményes lehet a személyeknél, akkor tudnak jelentkezni terápiás időpontra.
Milyen életkorban javasolt terápiára menni?
A túlérzékeny hallás 5 éves korig spontán javulhat, de a tapasztalat azt mutatja, hogy ha ez a folyamat 4 éves korig nem indul be, akkor önmagától már nem is fog. Ezért a terápiát 4 éves kortól javasolják, ilyenkor már jól együtt tud működni a gyermek a kiterjesztett hallásvizsgálaton, a teszteken, jól körül írható, milyen zajok zavarják a hétköznapokban, hogy minél pontosabb terápiás hanganyag készülhessen. Ugyanakkor érdemes még iskolás kor előtt elvégezni a terápiát, hogy elkerüljük a beszédészlelési gondok miatt a „diszes” zavarok megjelenését, a tanulási nehézségeket, kudarcélményeket. A hatékonyságot nem befolyásolja az életkor, de a másodlagos problémák helyrehozatala nyilván többletmunkát igényel akkor, ha már sok éven keresztül rosszul idegződtek be a funkciók. Ha egy normál hallású ember zajos környezetben tartózkodik, nagy zajterheléssel járó munkája van, vagy éjszaka csend híján nem tud aludni, természetes, hogy füldugóval, vagy egyéb eszközzel védi a hallását. Sajnos a zajokra való túlérzékenység esetén nem ez a legjobb megoldás: az átmeneti enyhülést követően, füldugó hiányában csak még hangosabbnak érzik a hangokat, így minden jószándék ellenére hosszú távon rontanak a tüneteken.
Egy magyar fül-orr-gégész, Prof. Dr. Pataki László kialakított egy terápiás eljárást, amivel a túlérzékenység csökkenthető, sokszor teljes mértékben megszüntethető, ez a Pataki-Kolláth-féle Hallásébresztés terápia. A gyerekek és felnőttek esetében is javasolt módszer egy több szempont alapján összeállított egyéni, 10 napos terápia. A terápia során mindenki számára készül egy hanganyag, amit minden nap kétszer fél órán keresztül hallgatnak, miközben rajzolnak, csendes játékot játszanak. A zenehallgatást nagyon szokták élvezni a gyerekek, hiszen általában életükben először hallanak olyan zenét, amiből az összes, számukra zavaró frekvencia kiszűrésre került. Mivel váratlan időközönként megjelenik a szüretlen zene 1-2 másodpercre, így a folyamat arra készteti az agyat, hogy a kellemetlen hangokat halkítsa le és csak a kellemes hangokra figyeljen. A 10 napos terápia alatt ki kell iktatni minden hangszóróból érkező hangot (tv, rádió) és kerülni kell a szédüléssel járó tevékenységeket, de ezek a terápia után korlátozás nélkül folytathatók. A terápia egy olyan tartós változást eredményez, amelynek következtében az addig zavaró tünetek teljes mértékben megszűnhetnek. A terápia után két-három hónappal már jelentős javulás tapasztalható, melyet az újból elvégzett Buboszün és Logatom tesztek is alátámasztanak. A szülők beszámolója szerint a gyerekek nyitottabbak lesznek, egyes esetekben javulás mutatkozik a hangok kiejtésében, az olvasásban, helyesírásban, viselkedésben, koncentrációban. A gyermekek nyitottabbá válását, a terápia szorongásoldó hatását a kezelés elején és végén készült farajzok is mutatják. Fontos azonban leszögezni, hogy a terápia a hallási túlérzékenységben segít, azokat a tüneteket képes enyhíteni, aminek a hátterében a túlhallás áll. Ha más probléma is fennáll, akkor annak enyhülését ettől a módszertől nem várhatjuk el. Mindenképp ajánlott elvégezni a vizsgálatokat, mivel az is segítség lehet, ha megtudjuk, hogy nem ez, hanem más terület az, amivel foglalkozni kell. Ilyenkor a terápiás partnerek más szakemberek felé irányítják a személyeket.
Ismerjük fel, hogy a látszólag rossz, szétszórt, hisztis, ügyetlen, kezelhetetlen gyermek lehet, hogy valójában túlhallással küzd, amit lehet diagnosztizálni, kezelni. Adjuk meg számukra a lehetőséget a teljesebb életre.
Érdeklődni: Gerber Anita
www.lt-hearing.com/hu/pecs/index.jsp vagy gerbera.pecs@gmail.com vagy 20/ 3213204
